A cselekedetek által közvetített üzenetek dekodifikálása
From IDEAWiki Hungary
Ami a dekódolást illeti, mivel nem létezik egy egyértelmű (digitális) kód, (nincs „cselekedetnyelv”, nem léteznek aktémák) ezen üzeneteket egyfajta „analóg kódrendszer” segítségével ismeri fel a receptor. A felhasznált logikai séma nem az identitás, hanem a hasonlóság ismert sémákkal. „Egy hasonló helyzetben a motivációja az volt, hogy...” „Én akkor tennék ilyent, ha...” Ez az „analógiás kód” nem feltétlenül közös, hiszen a receptor olyasmit is „dekódol” amit a receptor „nem kódolt”, így nem beszélhetünk közös kódrendszer létezéséről. A tudatosan kommunikatív célra felhasznált cselekedetek esetén az emitter feltételezi vagy csak reméli ezen kód létezését a receptornál.
Az „analógiás kódnak” az előnye, hogy nem kell identitás legyen a „kód” és a felismert jelenség között, ám a hátránya, hogy több jelenség hasonlíthat rá. A tudatban levő kognitív sémák felhasználásával a receptor felismer több lehetséges magyarázatot a másik személy tetteinek üzenettartalmára. Minél nagyobb tapasztalattal rendelkezik a dekódolásban annál több és komplexebb dekódolási sémával rendelkezik, és minél ismerősebb számára a dekódolandó helyzet annál pontosabban tudja behatárolni a másik személy viselkedésére adott magyarázatot. A dekódoló sok esetben választásra kényszerül, egyfajta fogolydilemmahelyzethez hasonló döntést kénytelen hozni. Miért csapta be a gyermek az ajtót?
- Mert huzat van.
- Mert előzőleg összevesztünk és dühös rám.
- Mert sohase tud vigyázni.
- Véletlenül.
Az adott esetben legvalószínűbbnek tetsző választ fogja elfogadni, azt a magyarázatot tulajdonítja a cselekedet okának. A dekódolás tehát attribúció útján történik. Az attribúció egy szubjektív folyamat, melyben nagy szerepet játszanak az előítéletek, a sztereotípiák, az előzetes tapasztalatok, a kommunikáló felek közti kapcsolat, a kontextus. (Forgas, J. P., 1985, 2000, Allport, G. 2000).
A kontextus, a szituáció és a viszony visszahat az információs szintű kommunikációra. Különböző helyzetekben emiatt lesz a dekódolásnak más és más eredménye. Az előbbi ajtócsapkodásos példában, ha huzat van, (szituáció) a szülő valószerű az első következtetésre jut, ha előzőleg összevesztek (kontextus) a másodikra, ha általában feszült a viszony közöttük vagy a szülő ingerült (érdek és előítélet) akkor a harmadik variánst választja, még akkor is, ha az igazság a negyedik (véletlenül történt). Az interakció (és a kommunikáció) további jellege határozza meg, sikerül-e korrigálni a téves dekódolást, vagy sem.
