Az ellenzéki vezető építőbeszéde

From IDEAWiki Hungary

Az ellenzék vezetőjének cáfolnia kell a minisszterelnök által bemutatott elemzést, és az ellenzék felfogását alátámasztó érveket kell hoznia. Az EVÉ szinte azonnal a miniszterelnök beszéde után következik, a parlamentáris disputában nincs gondolkodási idő a beszédek között.

mz6iAl <a href="http://ypshqgfzptnu.com/">ypshqgfzptnu</a>, [url=http://aayswejbcvxl.com/]aayswejbcvxl[/url], [link=http://cowxkulepljy.com/]cowxkulepljy[/link], http://igleehuenaha.com/

7FiMvj <a href="http://ujhzumuwkkva.com/">ujhzumuwkkva</a>, [url=http://evvleqmfpaaq.com/]evvleqmfpaaq[/url], [link=http://vepxmndjjdbz.com/]vepxmndjjdbz[/link], http://jysnrrojjsoq.com/

Tartalomjegyzék

1 A részlegesen tagadó tétel (countercase)
2 Felfüggesztés (conditionalizing)
3 Szakosított tudás
4 A kapcsolat
5 Az érvelés
6 Az elemzés
7 Néhány jellegzetes ellenzéki stratégia

[szerkesztés]

A részlegesen tagadó tétel (countercase)

Tegyük fel, hogy a kormány tételértelmezése a következő: ’Az Egyesült Államokban be kell tiltani a kézifegyverek árusítását’. Ennek a nyilvánvaló ellentéte az, hogy ’Nem, az Egyesült Államokban nem kell betiltani a kézifegyverek árusítását’. Ez megengedi, sőt kér egyfajta leszűkítést, például egy ilyen tagadó tételt: ’Egyetértünk azzal, hogy a kézifegyverek veszélyt jelentenek, de fontosnak tartjuk az állampolgárok alapvető jogait is. Tehát úgy véljük, hogy a kézifegyverek árusítását nem kell teljesen betiltani.’

Ez a részlegesen tagadó tétel taktikája. Az ellenzék olyan tervet ajánl általa, amely sokkal hatékonyabban oldja meg a kormány felvázolta problémát, mint a kormány terve. Szinte akármi jó, ha rendelkezik a kormány tervének előnyeivel, és nem vonja maga után annak hátrányait – az egyetlen szabály az, hogy kölcsönösen zárják ki egymást. Ez azt jelenti, hogy a két program vagy nem ültethető egyidejűleg gyakorlatba, vagy szükségtelen mindkettőt érvényesíteni. A fenti példában egy olyan ellentétel, amely az AK 47-esek betiltását javasolja, merthogy azok veszélyesebbek a kézifegyvereknél, nem zárja ki a kormány tételét: az AK 47-esek betiltása nem jelenti azt, hogy a kézifegyverek árusítása szükségképpen legális marad.

Egymást kölcsönösen kizáró tételek:

   Állító: Tiltsák ki az autókat a belvárosból.
   Tagadó: Korlátozzák a közös kocsit használók jogát a belvárosban. – Nem lehet egyszerre kitiltani a kocsikat a
           belvárosból, ugyanakkor beengedni a közös kocsit használókat.

   Állító: Berlin helyett Bonn legyen Németország fővárosa.
   Tagadó: Legyen inkább Hamburg.  –  Németoszágnak nem lehet két fővárosa.

Nem kizáró tételek:

   Állító: Osszanak ki óvszereket az iskolákban.
   Tagadó: Fejlesszék a szexuális oktatást az iskolákban.  –  Egy iskola egyszerre mindkét tervet gyakorlatba 
           ültetheti.

[szerkesztés]

Felfüggesztés (conditionalizing)

Ha az ellenzék úgy gondolja, hogy a miniszterelnök áthágta a fentebb tárgyalt kritériumokat (evidencia, tautológia, szakosított tudás), akkor az ellenzék vezetőjének beszéde első percében kell ezt megállapítania és megmagyaráznia. Ha az ellenzék ezt nem teszi meg, hallgatólagosan elfogadja a kormány tételértelmezését, és ezen fog folyni a vita.

Ha a tételértelmezést nem fogadja el, az ellenzéknek „fel kell azt függesztenie”, és egy ésszerűbb, vitathatóbb tételt kell javasolnia, de a napirendi pont és a kormány tételértelmezésének kontextusában maradva. Az eredeti tétel felfüggesztésének oka az, hogy unalmas lenne a következő fél órát azzal tölteni, hogy „ez evidencia”, „nem, nem az”.

A felfüggesztés első lépéseként az ellenzék rámutat a tételértelmezés azon vonásaira, amelyek kizárják az ütköztetés lehetőségét. Utána pedig világoan elmagyarázza, hogy az ő módosított javaslata a kormány szándékának szellemét tükrözi, ugyanakkor teret enged az összecsapásnak is.

   Tétel: A szülők nem kellene ok nélkül kínozzák gyermekeiket. (evidencia)
   Ellenzéki javaslat: A szülők soha nem kellene elfenekeljék gyermekeiket.

   Tétel: A kormánynak meg kell próbálnia csökkenteni a rendőrség brutalitását. (evidencia)
   Ellenzéki javaslat: Jelentősen szigorítani kell a rendőri erő alkalmazhatóságának szabályait.

   Tétel: Az Egyesült Államoknak részleges gabona-embargót kell életbe léptetnie Guinea-Bissauval szemben,
          megtorlásként a politikai menekültek bebörtönzéséért az 1994. évi választások alkalmával.
   Ellenzéki javaslat: Az Egyesült Államoknak gazdasági szankciókkal kell sújtania az emberi jogokat megsértő 
          országokat.

Az ellenzék e térdre kényszerítő válaszának gyakran az a célja, hogy elégtételt vegyen a kormányon, és sarokba szoríthassa hasonlóan ahhoz, ahogy a miniszterelnök akarta az ellenzéket. Ugyanakkor ez vissza is üthet, ha a kormánytag tiltakozik, mondván hogy az ellenzéki javaslat még kevésbé sportszerű, mint az eredeti tételértelmezés, és továbbra is ehhez ragaszkodik. Az ellenzék ésszerű kell, hogy legyen, és csak azért függeszthet fel egy tételt, hogy jó vitát biztosítson. A bíró értékeli, ha az ellenzék ennyire sportszerű.

Képzeljük el, hogy a kormány ezt a tételt vitatja: ’Minden polgár részt kellene vegyen a társadalmi életben az általa választott jótékonysági szolgálat révén.’ Ezt az állítást nehéz cáfolni, mivel itt a ’kellene’ eléggé amorf fogalom, és ebben a kontextusban inkább valamilyen önkéntességet jelent, mintsem kormányzati döntést. Világos, hogy az ellenzék nem kényszeríthető annak bizonyítására, hogy a jótékonysági szolgálat önmagában rossz és a kapzsiság jó. Az ellenzék módosíthatja a tételt: ’Minden polgárt meg kell kérni arra, hogy hetente X órát áldozzon jótékonysági munkára.’ A választás szabadságát értékként elfogadva és a kötelező jótékonysági munka mellet érvelve a kormány keze meg lenne kötve – az ellenzéki javaslat itt nem sokkal sportszerűbb, mint az eredeti tétel.

Egy kevésbbé kockázatos út az ellenzék számára az, ha azt javasolja a vita tárgyaként, hogy a kormány jelentős anyagi ösztönzést (adócsökkentés, árengedmény) nyújtson a jótékonysági szolgálatot felvállaló személyek számára. A kormány így megőrizheti eredeti szándékát, és az ellenzék is ésszerű ellenérvekhez jut: lehetséges korrupció, rossz indítékú jócselekedet és más, értékeken alapuló érvek. Ez sokkal szórakoztatóbb, mint húsz percen át nyavalyogni a kormány evidenciája miatt.

Ha az ellenzéki vezető felfüggesztette a tételt, a kormánytagnak két választási lehetősége van. Először is érvelhet amellet, hogy a miniszterelnök felállította tételértelmezés nem evidencia vagy tautológia. Ezt vagy egy konkrét indokkal támasztja alá, vagy hoz egy (de inkább két vagy három) érvet, amelyekkel egy intelligens ember képes cáfolni a tételt. Másodsorban viszont elfogadhatja azt, hogy a tétel tényleg evidencia, és érvelni kezd az ellenzéki javaslat mellett. Bár a kormányt meg fogják büntetni a szabálysértő tételértelmezés miatt, mégis megtörténhet, hogy az új tétellel is megnyeri a vitát.

[szerkesztés]

Szakosított tudás

A specifikus tudás két típusát használhatja ki az ellenzék. Érvelhet amellett, hogy ismeretek hiányában nem tud disputát lefolytatni ezen a tételen. Ebben az esetben a felfüggesztés módszerét kell követnie. A másik út az, ha felhívja a házelnök figyelmét, hogy az ellenzék hátrányban van a tények ismeretének tekintetében, de megpróbálja a disputát általános, filozófiai alapon folytatni.

[szerkesztés]

A kapcsolat

Ha az ellenzék úgy gondolja, hogy a miniszterelnök tételértelmezése nem kapcsolódik a napirendi ponthoz, vagy éppen ellentétes vele, az ellenzék vezetője be kell ezt jelentse beszédének első percében. De nem elég csak bejelenteni, hanem meg is kell indokolni, hogyan sérti a tétel a kapcsolat szabályát. Máskülönben a bíró nem tud dönteni a kapcsolat érvényességét illetően. Ha úgy dönt, hogy a kapcsolat igenis érvényes, az ellenzéknek a továbbiakban az eredeti tételt kell cáfolnia.

Ha az ellenzék kétségbe vonja a kapcsolatot, a kormány előtt két út áll. Egyfelől bizonyíthatja, hogy a kapcsolat létezik és érvényes, és tovább folytatja a vitát a saját tételértelmezése alapján. Egyedül a kapcsolat miatt ritkán veszít a kormány, de a közvetlen vagy szoros kapcsolat stratégiájánál súlyosan megbüntethetik. Másfelől a laza kapcsolat vagy kapcsolathiány stratégiájánál ajánlatos tartózkodni a kapcsolatot érintő érvektől. Panaszkodósnak és irrelevánsnak tűnhetnek, és gyakran az ellenzék megbüntetésére késztethetik a bírót.

Mindenesetre az ellenzéknek el kell fogadnia a kormány tételértelmezését, ha az megfelel a fentebb vázolt kritériumoknak. Az ellenzék vezetője nem függesztheti fel a tételt csak olyan alapon, hogy az övé ésszerűbb a kormányénál. A disputának nem szabad elnyújtott definíciós vagy a témát érintő érvekig fajulnia. Egy ilyen fejlemény mindkét csapat megbüntetéséhez vezethet.

[szerkesztés]

Az érvelés

A kormány tételének esetleges megtámadása után az ellenzék vezetőjének megalapozott érvekkel cáfolnia kell. A két leggyakrabban követett de elkerülendő módszer az EVÉ felépítésekor a következő. Az egyik nyolc percet pazarol arra, hogy rámutasson a kormány szóvirágainak helytelen használatára; ez kevéssé lendíti előre az ellenzéket. A másik a miniszterelnök érveinek pontról pontra történő cáfolata. A legjobb út az egy sarokból való érvelés elkerülésére az, ha az ellenzék egy, a kormányétól független érvrendszert dolgoz ki. Ha egyszer megvan az ellenzéki filozófia, érdemes az alátámasztására egy külön érvrendszert felépíteni. És ha a saját szerkezet áll, már könnyen lehet cáfolni a kormány érveit.

Hatékony cáfolási mód, ha a kormány érveit az ellenzék a sajátjai alapján cáfolja. Például a kézifegyverek betiltását vitatva az ellenzék valószínűleg szembe kell nézzen egy olyan kormányzati érvvel, hogy több ember halt meg saját családtagjának keze által baleset során, mint behatolók kezétől. Az ellenzék cáfolhat közvetlenül („Válaszképpen a balesetek kontra behatolók statisztikára állítjuk, hogy a balesetek az óvatlanság eredményei, és az árusítás leállításával nem fognak megszűnni. Ezek a kézifegyverek már kikerültek a kereskedelemből az emberekhez, tehát a biztonságot célzó oktatás sokkal jobb megoldást kínál a problémára.”), vagy közvetetten (A mi tervünk szerint, ha a pisztolyokhoz való hozzáférést korlátozzuk, kevesebb lesz a felelőtlen tulajdonos is. Ez javítani fogja a baleseti statisztikát, és azt az üzenetet hordozza, hogy egyetértünk ez emberek fegyverbirtoklási jogával, de hangsúlyozni kell az ezzel járó felelősséget is.”). Talán a legjobb mindkét stratégiát bevetni, ha van rá elég idő – a kormány álláspontját aláásni az ellenzék érvrendszerével, majd teljesen hatástalanítani az érveket közvetlen cáfolással.

Az elrendezés nagyon fontos. Az ellenzék vezetője gondosan el kell, hogy magyarázza a házelnöknek, hogy független érvei hogyan érintik a kormány érveit. Különben egy tapasztalatlan házelnök vagy kormánycsapat azt feltételezi, hogy a kormány érvei nem kerültek cáfolásra, és az ellenzéki tag annak magyarázásával kell, hogy nyolc percet eltöltsön, hogy az ellenzék vezetője tulajdonképpen miként cáfolt. Egy egyszerűbb struktúra (ellenzéki filozófia, független érvek, közvetlen cáfolás) néha sokkal jobb megoldás, főleg ha az ellenzék bizonytalan a tétel kezelésében.

[szerkesztés]

Az elemzés

A kormánycsapat általában olyan érvrendszert épít fel, amelyről úgy érzi, hogy valamiképpen jobbítani fog a helyzeten. Az ellenzék feladata az, hogy rámutasson a kormány tervének hátrányaira. Kit fog előnyösen érinteni a kormány terve? Az ellenzéknek az fontosabb, hogy kit fog sérteni. Amint a kormány elkezdi bemutatni érvrendszerét, az ellenzéknek ötletbörzeszerűen fel kell sorakoztatnia annyi hátrányt, ahány csak eszébe jut. (Néhány játékost úgy ismernek, mint aki magában állandóan skandálja, hogy „hátrány, hátrány, hátrány” miközben lehetséges cáfolási módokon töri a fejét). Ha a kormány a marihuána legalizálását terjeszti elő, a hátrányok közé fog tartozni a marihuánaélvezők erkölcseinek fellazulása, munkaerejük csökkenése, a drogfogyasztás kormány általi közvetett legitimálása, a marihuánahasználat adminisztrációjának finanszírozása kormányzati pénzekből, stb.

Magának az érvnek cáfolatakor az ellenzék megtámadhatja az érv nevét (nem félrevezető-e), logikáját (értelmes-e, nem fordítható-e át az ellenzék javára) és a jelentőségét (törődik-e egyáltalán valaki azzal, hogy a bélyeg ára nő egy centtel; igazán szüksége van-e a világnak még egy, a kormány által szponzorizált frisbee-kutató programra).

Milyen erős a tételértelmezés? Nem számít, hogy a kormány még mit vesz bele az érvrendszerébe, vagy a disputa folyamán hogyan próbálja módosítani, az ellenzéknek a tételértelmezésre kell összpontosítania. Például egy csapatnak nagyon kemény érvei lehetnek amellett, hogy a mi jóléti rendszerünk nem hatékony, de tételértelmezése, ’A jóléti rendszert el kell törölni’, nagyon is támadható abszolutista álláspontja miatt. Ebben az esetben az ellenzéknek el kell ismernie, hogy „a kormánynak teljesen igaza van abban, amit a jóléti rendszerről mond – de nem mutatta meg, miért kellene teljesen eltörölni.” Utána folytathatja mondván, hogy a jelenlegi rendszer olyan tökéletlen, amilyen, de sokkal rosszabb lenne a szegényréteg magárahagyásának embertelensége.

A hanyagul meghatározott tételértelmezés a gyenge tétel másik típusa. ’Az ittas vezetésre vonatkozó törvények szigorúbbak kell legyenek.’ Mennyivel szigorúbbak? Miért? Hol – nemzetközi, államközi, állami vagy helyi szinten? Ez azt jelenti, hogy gépjárművel történő szándékos emberölés vádjával perbe fogott ittas vezetők halállal is büntethetők, vagy csak annyit, hogy a bírságok legyenek nagyobbak, és a jogosítványt hosszabb időre vonják be? Sokszor a kormány a vita előrehaladtával sajátosabban is meghatározza a tételt, és mire a MÖ is lemegy, az ellenzék egy találomra mozgó érvrendszer lavinájában találja magát. A hanyagul meghatározott tétellel dolgozó kormányt minél hamarabb szaván kell fogni – vagy a szókérések segítségével, vagy az ellenzék első beszéde alatt. Az ellenzéknek azzal a lehetőséggel is élnie kell, hogy elmagyarázza a házelnöknek, mitől is olyan homályos a tétel.

[szerkesztés]

Néhány jellegzetes ellenzéki stratégia

A „lakatlan sziget” védelem. Akkor kerül bevetésre, ha a kormány egy „nem-éppen-evidencia-de-baromira-olyanszerű” tételt terjeszt elő. Az ellenzék nyugodtan felhívhatja a házelnök figyelmét arra, hogy a kormány feladata vitatható tételt bemutatni, de ami helyett hozott valamit, ami egy szál érvet (a „lakatlan szigetet”) biztosít az ellenzék számára. Ha viszont az ellenzék nagyszerűen megállja a helyét rajta, és még terjeszkedni is tud, akkor a kiinduló helyzetre való tekintet nélkül az ellenzék nyeri meg a disputát. Jegyezzük meg – a parlamentáris disputa végső kritériuma az, hogy melyik csapat vitázott jobban, nem pedig hogy melyiküknek volt több érve egyenlőtlen indulási helyzetben. Ezt a védelmi taktikát óvatosan kell használni, mert ha bevetésre kerül, de a bírónak eszébe jut néhány lehetséges ellenérv, az ellenzék kérése süket fülekre találhat.
A „harmadik alternatíva” taktikája. A kormánycsapat gyakran egy ’vagy-vagy’ tételt fogalmaz meg, magának választja az egyik oldalt, míg a másikat felkínálja az ellenzéknek. Néha az ellenzéknek el kell, vagy el akarja fogadni ezt a lehetőséget. De gyakran adott egy harmadik, negyedik, sőt ötödik lehetőség is. Gyakran nagyon előnyös az ellenzék számára, ha megtalálja ezeket, és közülük választ, míg a kormány az általa sugallt oldalt várja, és annak cáfolására készült fel. Ha az a tétel, hogy ’Az Egyesült Államok és Európa közti feltételezett szakításnál Nagy Britanniának az Egyesült Államok mellé kell állnia’, az ellenzék egyenesen szembe helyezkedhet a tétellel mondván, hogy Nagy Britanniának Európa mellé kell állnia. De egy lehetséges alternatíva az is, hogy semleges marad, és közvetít a két szemben álló fél között a helyzet megoldása érdekében.
Az „előzd-meg-őket-egy-lépéssel” taktika. Alkalomadtán a kormány összeomló tautológiának nevezett tétellel jöhet, ami nyitottnak, vitathatónak tűnik, de a MÖban összeomlik (gyakran a KÉ ben vagy MÖban lévő információnak köszönhetően). Kiderül, hogy súrolja az evidencia vagy a tautológia határát, de túl későn ahhoz, hogy az ellenzék reagálhasson. Egy intelligens ellenzéki vezető felismeri ezt a lehetőséget, és az EVÉben megállapítja, hogy „Roppant zavarónak találnánk, ha a MÖ alatt kiderülne erről a burkolt dologról, hogy definíció szerint ez és ez…” Egy ilyen megjegyzés elég ahhoz, hogy elrettentse a kormányt szándékától.

Retrieved from "http://www.idebate.org/wiki_hu/index.php/Az_ellenz%C3%A9ki_vezet%C5%91_%C3%A9p%C3%ADt%C5%91besz%C3%A9de"

Category: Parlamentáris vita

Az ellenzéki vezető építőbeszéde

From IDEAWiki Hungary

Tartalomjegyzék

A részlegesen tagadó tétel (countercase)

Felfüggesztés (conditionalizing)

Szakosított tudás

A kapcsolat

Az érvelés

Az elemzés

Néhány jellegzetes ellenzéki stratégia

Views

Personal tools

Navigation

Keresés

Toolbox