Gyakorlati érvelés

From IDEAWiki Hungary

A „gyakorlati” jelző nem arra utal, hogy valamilyen alkalmazással lenne dolgunk (nem arról van szó, hogy egy elméleti tételt megvalósítunk). Inkább arról van szó, hogy a dedukció és az indukció csak intellektus kérdése, a gyakorlati következtetés viszont olyan helyzetekre jellemző, amelyek mint akaró-cselekvő lények vesznek igénybe. Másképp kifejezve: a dedukció és indukció inkább instrumentális észhasználat, inkább akkor használjuk, amikor a célokat, értékeket nem vitatjuk, csupán a megvalósításukhoz szükséges eszközöket keressük, míg a gyakorlati következtetés az ész kommunikatív használatához kapcsolódik. A gyakorlati következtetés egy kommunikatívan racionális döntést vagy ítéletet támaszt alá. Ez a döntés vagy ítélet, értékelő kijelentés. A kommunikatív észhasználat tétje maga az értéktételezés. Itt a célokat, értékeket, választásokat kell alátámasztani. Az értékelő kijelentés kifejezhet rangsorolást, besorolást, elfogadást, támogatást, elismerést, elmarasztalást, választást, javaslatot, elzárkózást stb. Ilyenek az erkölcsi, jogi vagy esztétikai ítéleteink. Értékelő ítéleteink hasonlítanak egy mérési folyamatra, amikor egy etalon vagy kritérium alapján besoroljuk az adott jelenséget egy bizonyos kategória alá. A mérések esetében van egy objektív alap, egy objektív kritérium, ezért a mérés eredménye és az annak alapján történő besorolás általában nem vitás. Az, hogy a szobában a hőmérséklet 22C, nem vita tárgya. Értékítéleteinknek viszont nincs objektív alapja. Nincs objektív mérőeszközünk, amely megállapítaná, hogy egy cselekvés elfogadható-e vagy sem, hogy mennyire jó egy szakdolgozat, hogy bűnös-e a gyanúsított vagy sem, hogy mennyire szép egy lány vagy egy festmény. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a gyakorlati következtetés alaptalan vagy teljesen önkényes. Az értékítéletek alapja az interszubjektív megegyezés. Társadalmi normáinkat is ily módon alapozzuk meg. Egy csoportban érvényes illemszabályok vagy erkölcsi normák az interszubjektív megegyezés tárgyát képezik. Ezek a normák, szabályok, elvárások ilyen értelemben szubjektívek – mert csakis az embereken múlnak –, de nem önkényesek – mert sohasem egy emberen múlnak. Az interszubjektív egyességet egy ember – bármilyen karizmatikus személyiség legyen – egyedül nem tudja megváltoztatni, legfeljebb meg tud győzni másokat is, hogy együtt változtassanak az egyezségen.

Egy egyszerű példa:

Mehetnénk nyaralni a hegyekbe vagy a tengerpartra. Igaz, hogy a tengerparton kényelmesebben nyaralnánk, és valószínűbb, hogy jó időnk lenne, de, mivel a hegyekbe menni olcsóbb, és a barátaink is ott fognak nyaralni, azt javaslom, menjünk a hegyekbe.