Konfliktuskezelés dióhéjban

From IDEAWiki Hungary

Jump to: navigation, search

Mindennapi életünk szerves részét alkotják a konfliktusok. Az a jó a konfliktusokban, hogy elősegítik a zavaros kérdések tisztázását, kapcsolatokat erősíthetnek meg, serkentik a problémamegoldást és izgalmassá teszik az életünket. A kezeletlen konfliktusok azonban fájdalmat, lelki sérüléseket okoznak, és kapcsolatokat rombolnak szét. A nézetkülönbségek súrlódásokhoz vezethetnek. Ha elmérgesednek, összetűzések alakulnak ki egyének és csoportok között. A kezeletlen konfliktusok valamilyen formában agresszivitást váltanak ki a szereplőkből- lehet ez verbális, gesztuális vagy tettleges.

Tartalomjegyzék

Hogyan előzzük meg a destruktív konfliktusokat?

  • tegyünk különbséget elveink és preferenciáink között;
  • józanul mérjük fel a másokkal szemben támasztott elvárásainkat;
  • kapcsolatainkban inkább a kölcsönösségre törekedjünk, mint az alá-fölérendelésre;
  • kezeljük a kritikát úgy, mint egy időzített bombát: az emberi faj még nem áll az evolúciónak annak a fokán, hogy hálával fogadja a bírálatot. Ezért hasznos néhány szabályt betartani:
    • vizsgáljuk felül a szándékainkat mielőtt kritizálnánk;
    • figyeljük meg a kritizálandó személy sérülékenységét;
    • írjuk le tárgyilagosan a kritizálandó magatartást,értékelő címkézés helyett;
    • inkább a változásra tett javaslatunkat hangsúlyozzuk;
    • fogalmazzunk konstruktív formában.
  • ismerjük fel a mindennapi konfliktus-csapdákat, a stresszkeltő tényezőket:
    • zsúfolt otthoni és munkahelyi környezet;
    • inger-túladagolás: hangok, illatok stb;
    • versenyfutás a határidőkkel;
    • aggodalom a fizikai biztonságunkért;
    • közlekedési gondok;
    • anyagi függőség;
    • túlzott elkötelezettség projektek, emberek mellet;
    • a fizikai egészségünk iránti gondoskodás hiánya.
  • kerüljük az előfeltevéseket;
  • érezzünk rá a közelgő destruktív konfliktusokra: kommunikáljunk és egyeztessük elvárásainkat.

Marc Róbert (1982) kommunikációs stratégiái konfliktushelyzetekre

  1. Kerüljük az ítélkezést.
  2. Foglalkozzunk inkább az itt-és-most viselkedéssel, mint a múltbeli sérelmekkel.
  3. Figyeljünk oda a nonverbális jelzésekre.
  4. Fogalmazzunk „én-közlések" formájában viselkedések, érzelmek és hatások leírásakor.
  5. Gyakoroljuk az érzelmi nyitottségot (adjunk számot érzéseinkről).
  6. Válogassuk meg a szavainkat.
  7. Engedjük meg a másik félnek, hogy akár tartózkodó is lehessen: furcsamód ettől megnyílik.
  8. Fogalmazzuk újra a másik fél álláspontját.
  9. Figyelemmel hallgassuk végig a másik felet.
  10. Használjunk tisztázó kérdéseket; kerüljük a vádló hangnemű kérdéseket.
  11. Félbeszakítás helyett használjuk a csend hatalmát.
  12. Kerüljük a mások szándékairól való spekulációt.
  13. Kerüljük a tanácsadást.
  14. Merjük hangsúlyozni a másik féllel való egyetértés mozzanatait.

A konfliktuskezelés öt módja (Thomas és Kilman, 1974)

  • versengés (dominancia)
  • együttműködés (integráció)
  • kompromisszum (megosztás)
  • elkerülés (elhanyagolás)
  • alkalmazkodás (csendesítés)

A tűz allegóriája: Nic Fine és Fiona Macbeth (1992)

A kínai képírásban a „konfliktus" szókép kettős jelentésű: esélyt és veszélyt jelent egyben. Ezért a konfliktust a tűzhöz hasonlíthatjuk, hiszen a tűz meleget és fényt ad, de félelmetes pusztítást is végezhet. A konfliktusok a tűzhöz hasonlóan, fokozatosan bontakoznak ki:

A tűz allegóriája
Konfliktus Tűz Változás
az emberek a tüzelőanyag a különbözőség ereje új
incidens szikra, füstölgés megvilágítás, megértő
lappangás lángralobbanás társak keresése, a törődő
súlyosbodás a tűz szítása csoport színrelép
fokozódás tűzvész erőteljesebb reagálás
következmények hatékony cselekvés

Ha a konfliktus eljut a tűzvész stádiumába, elkerülhetetlenné válik a benne szereplők sérülése. Éppen ezért fontos rálátni egy konfliktus fejlettségi stádiumára. A kezdeti fázisokban még érvényesíthetőek a pozitív konfliktuskezelési stratégiák. A megfelelő stratégia kiválasztása (lásd Thomas, Kilman modelljét) függ a konfliktusban szereplők erőforrásaitól, valamint a helyzet tétjétől.

Ha kicsi a tét, érdemes passzívabb stratégiákat alkalmazni (alkalmazkodás, elkerülés). Ha mérsékelt vagy magas a tét, proaktív (kezdeményező, önérvényesítő) stratégiák a célravezetők: versengés, együttműködés és kompromisszum.

Mi rejlik az agresszió mögött?

Konfliktushelyzetekben könnyen elveszíthetjük türelmünket és önkontrollunkat. Ilyenkor úgy nyilvánulunk meg, hogy az sérti a másik fél jogait, figyelmen kívül hagyja az ő szükségleteit. Az agresszió mögött egy leplezett félelem áll; emögött egy kielégítetlen szükséglet rejlik. Önelemzés útján, vagy baráti/szakértői segítséggel felderíthetöek ezek a lappangó dolgok. A diagnózis már félúton van a gyógyítás felé.

Personal tools