Policy
From IDEAWiki Hungary
A programvita (POLICY DEBATE)
A stratégiai vita gyakorlatiasabb szempontokat követ, mint a Lincoln-Douglas vagy a Karl Popper vitaformátum. A tételek gyakorlati problémákat vetnek fel, amelyeket az állító csapat egy konkrét elképzeléssel, egy megvalósítható tervvel kell alátámasszon. Ilyen témák lehetnek: „A bevándorlást szigorúan korlátozni kellene” vagy „A kormány a munkanélküliek számára közmunka lehetőséget kellene biztosítson .”
A stratégiai vita nem firtat általános, elvi kérdéseket, hanem megoldásokat kutat az egész társadalmat vagy a társadalom bizonyos rétegeit érintő kérdésekben. Ez a vitaformátum a probléma alapos ismeretét feltételezi. A vita területét az állító csapat jelöli ki. Amerikában, ahol a programvita talán a legnépszerűbb, a tétel a szövetségi kormányzat feladataihoz kötődik. A tétel egy változást javasol, ami a szövetségi kormányzat hatáskörébe tartózik. Az állító konkretizálja a tételt, és kidolgoz egy tervet a tételértelmezés gyakorlatba ültetése céljából. Az állító csapatnak két feladata van: bebizonyítani, hogy a status quo-ban (meglévő helyzetben) van egy probléma, és bemutatni egy tervet, amely megoldja vagy enyhíti a problémát. A tagadónak az a szerepe, hogy bebizonyítsa, hogy a status quo-ban nem létezik az említett probléma (vagy jelentéktelen), illetve bebizonyítsa, hogy az állító csapat terve nem alkalmas arra, hogy megoldja a kérdést.
TÉTEL
A tételek általában egy társadalmi jelentőségű kérdés körül forognak. A tétel nem azonosítja konkrétan a kérdést, inkább egy általánosabb állásfoglalást javasol. A tétel megfogalmazásában általában találkozunk a „kellene” kifejezéssel. Lehetséges tételek: A romániai jogrendszert reformálni kellene. Románia meg kellene változtassa politikáját a Moldáv Köztársasággal szemben. Ezeket a tételeket az állító csapat leszűkíti. Pl.: A kormánynak meg kellene szüntetnie a katonai törvényszéket. Vagy: Románia és a Moldáv Köztársaság egységes csapatot kellene küldjön az olimpiai játékokra. Ezáltal az állítók döntik el, hogy tulajdonképpen miről folyik majd a vita. A programvita nem a tételről szól, hanem az állító által bemutatott tételértelmezésről és a megvalósítási tervről. Ez előnyt jelent az állítóknak. Nem kell viszont túllicitálni ezt az előnyt: ugyanis ha a tétel leszűkítése túl merész, megeshet, hogy már túllép a tétel határain. Amennyiben az állítók szűkítése nem esik a tétel alá, és ezt a tagadók bebizonyítják, az állítók elvesztik a vitát tételvesztés miatt.
Az állító érvrendszer
Az állító érvrendszer két részből áll: a tételértelmező-rész (amely rámutat arra, hogy van egy probléma a status quo-ban) és a program (amely tartalmazza azt a tervet, amely szándéka szerint előnyösebbé teszi a helyzetet). A tételértelmező-részben a vitázók be kell mutassanak definíciókat, a status quo ártalmas vagy előnytelen voltát, tisztázniuk kell az inherencia kérdését és be kell bizonyítsák a probléma jelentőségét.
Definíciók
A programvitában a definícióknak nincs olyan fontos szerepük mint az értékvitában. Itt az a szerepük, hogy megteremtsék azt a keretet, amely segítségével eldönthető, hogy az állító eset a tétel alá esik-e vagy sem, reprezentatív-e vagy sem.
Status quo
A következőkben az állító bebizonyítja, hogy a status quo-ban van egy káros, ártalmas vagy előnytelen jelenség, és rámutat ennek a jelenségnek a feltételezett okára. Továbbá bebizonyítja, hogy a status quo-n belül nem lehet megoldani a kérdést (inherencia): a status quo valamelyik strukturális összetevője miatt, illetve a meglévő attitűdök, hagyományok miatt. Majd rámutat arra, hogy az észlelt probléma jelentős, aggodalomra ad okot.
Program (terv)
A probléma megoldása érdekében az állító ki kell dolgozzon egy részletes, működő tervet. A programnak öt tartópillére van: az ügynök vagy a megbízott, a megbízatás (mandátum), az érvényesítés, a pénzalap és a „tüskék”. Elsősorban meg kell nevezni azt az intézményt (ügynökséget), amely végrehajtja majd a programot. Ez lehet egy létező intézmény, amit át kell szervezni, hogy képes legyen a program gyakorlatba ültetésére, vagy egy teljesen új ügynökség (intézmény). Az ügynökség számára meg kell fogalmazni a megbízatást, rendeletek formájában, pontokba szedve. Ezek a rendeletek leszögezik, mit kell tenni. A mandátum érvényesítése lehetetlen a status quo-n belül, ennek inherens (strukturális vagy attitűdinális) összetevői miatt. Tehát más mechanizmusokat kell mozgósítani. A terv működéséhez szükséges pénzalapok forrását is meg kell jelölni. Ez a pénz származhat újonnan bevezetett adókból vagy más programoknak szánt pénzek átcsoportosításából. A működő terv kidolgozásán kívül, az állító megpróbálhatja kitalálni a tagadók kifogásait és készíthet „tüskéket” ezek kivédésére. Végül rá kell mutatnia a program előnyeire: vagy megoldja a problémát, vagy legalább több előnnyel rendelkezik (gazdaságosabb, hatékonyabb, rövidebb idő alatt hat) mint a status quo-ban használt módszerek.
A tagadó feladata
A tagadó több pontban támadhatja meg az állító érvrendszert:
A tételértelmezés megtámadása (tételvesztés)
A tagadó rámutathat arra, hogy az állító eset nem elég reprezentatív vagy egyáltalán nem esik a tétel alá, illetve hogy a program nem a vitatott jelenségről szól és/vagy az előnyök, ha vannak , nem a tételhez kapcsolódnak. Ebben az esetben lényegében a tagadó azt állítja, hogy az állítónak lehet, hogy igaza van, de annak amit mond, nincs köze a tételhez. Ha a tagadó megnyerte a tételvesztésről szóló érvet, megnyerte a vitát.
Az ártalmasság megtámadása
A tagadó megpróbálhatja bebizonyítani, hogy status quo-ban nincs káros vagy ártalmas oldal, az állító által bemutatott probléma nem reális, illetve, ha van, nem az állító által feltételezett okból jön létre.
Az inherencia megtámadása
A probléma reális, de megoldható a status quo-n belül. Nincs olyan strukturális vagy attitűdbeli akadály, amely lehetetlenné tenné a probléma megoldását. Sőt, nagyon meggyőző, ha a tagadó rá tud mutatni arra, hogy van már egy program, amely foglalkozik a kérdéssel.
A jelentőség megtámadása
A javasolt változás nem szükséges, kisebb változásokkal meg lehet oldani a kérdést. A terv által beharangozott előnyök nem annyira jelentősek.
Ellenterv készítése
Haladó stratégiaként a tagadó készíthet egy ellentervet. Elismeri, hogy az állító által észlelt probléma valós, de felajánl egy jobb tervet ennek megoldására. Ahhoz, hogy tagadó nyerjen, a terv nem kell e tétel alá essen (ellenkező esetben a tételt bizonyítja), ellentétes viszonyban kell legyen az állító tervvel (az egyik elfogadása ki kell zárja a másik elfogadását) és több előnyt kell biztosítson, mint az állító terv. Ha a bíró úgy látja, hogy mindkét terv elfogadható, az állító nyert.
A programvita menete
| A programvita menete | |||
|---|---|---|---|
| 1 | Állító 1 | Építő beszéd | 8 perc |
| 2 | Tagadó | Keresztkérdések | 3 perc |
| 3 | Tagadó 1 | Építő beszéd | 8 perc |
| 4 | Állító | Keresztkérdések | 3 perc |
| 5 | Állító 2 | Építő beszéd | 8 perc |
| 6 | Tagadó | Keresztkérdések | 3 perc |
| 7 | Tagadó 2 | Építő beszéd | 8 perc |
| 8 | Állító | Keresztkérdések | 3 perc |
| 9 | Tagadó 1 | Összefoglaló beszéd | 4 vagy 5 perc |
| 10 | Állító 1 | Összefoglaló beszéd | 4 vagy 5 perc |
| 11 | Tagadó 2 | Összefoglaló beszéd | 4 vagy 5 perc |
| 12 | Állító 2 | Összefoglaló beszéd | 4 vagy 5 perc |
Állító 1 (Á1) építő beszéde (8 perc)
A játékos köszönti a bírót, az ellenfél csapatot, a közönséget, majd bemutatja csapatát. Elmondja a tételt, majd definiálja a kulcsszavakat. Leszűkíti a tételt, megadja az állító csapat tételértelmezését. Kiválaszt egy területet, amely problematikus, ahol az állító csapat szerint változásokat kell eszközölni. Majd bemutatja a status quo-t (leírja a kiválasztott terület jelenlegi helyzetét), azonosítja a problémát és kiemeli fontosságát, rámutat arra, hogy miért kell megoldani a problémát. A megoldás részletes bemutatását rábízhatja az Á2 beszélőre.
Tagadó 2 (T2) keresztkérdéseket tesz fel Állító 1-nek (3 perc)
Tagadó 1 (T1) építő beszéde (8 perc)
A játékos köszönti a bírót, az ellenfél csapatot, a közönséget, majd bemutatja csapatát. Állást foglal a definíciókkal kapcsolatban (elfogadja vagy visszautasítja ezeket). Ha nem fogadja el a definíciókat, meg kell indokolnia az elutasítást és javasolnia kell új definíciókat. A T1 megadja csapata tagadó stratégiáját. T1 bebizonyíthatja, hogy: a kérdés nem fontos, hogy a változás nincs megindokolva, hogy a status quo megfelelő, hogy az állítók terve nem vezet az óhajtott változáshoz.
Állító 1 (Á1) keresztkérdéseket tesz fel Tagadó 1-nek (3 perc)
Állító 2 (Á2) építő beszéde (8 perc)
Á2 tovább kell vigye az Á1 által megnyitott vonalat és be kell mutassa, hogyan fog megvalósulni tulajdonképpen a változás. Be kell bizonyítsa, hogyan javítják a helyzetet a kilátásba helyezett változások, miért lesz előnyösebb az így létrejött helyzet a status quo-hoz képest, meg kell állapítsa, mennyi időt vesznek igénybe a változások, milyen elemei vannak a tervnek és milyen előnyökkel jár.
Tagadó 1 (T1) keresztkérdéseket tesz fel Állító 2-nek (3 perc)
Tagadó 2 (T2) építő beszéde (8 perc)
T2 elsősorban támadja a tervet és ennek indoklását. Kiemeli a terv negatív hatásait. T2 a következő aspektusokra koncentrálhat: Mennyibe kerül a terv? Honnan jön a pénz? Milyen új intézményeket kell létrehozni? Milyen rövid és hosszú távú következményekkel kell számolni? Van rá bizonyíték, hogy a terv működni fog? Kinek kedvez a terv?
Állító 2 (Á2) keresztkérdéseket tesz fel Tagadó 2-nek (3 perc)
Tagadó 1 (Á1) cáfoló beszéde (4 perc)
Itt már nem hozhatók fel új érvek, az elhangzottakat kell összefoglalni és megtámadni az állító érvrendszer lényeges pontjait. Lehet viszont hozni új bizonyítékokat a már felhozott érvekhez.
Állító 1 (Á1) cáfoló beszéde (4 perc)
Sokan ezt a beszédet tartják a vita legnehezebb beszédének. Á1 vissza kell verje azokat a támadásokat, amelyek T1 és T2 részéről (12 perc alatt) elhangzottak. Mivel ehhez csak 4 perc áll rendelkezésére, nagyon összefogottnak és rendezettnek kell lennie. Külön foglalkoznia kell a T2 által felhozott cáfolatokkal, mivel ezekre még az állítóknak nem volt alkalmuk reagálni.
Tagadó 2 (T2) összefoglaló beszéde (4 perc)
Ez a tagadók utolsó lehetősége arra, hogy meggyőzzék a bírót arról, hogy el kell utasítani az állító tervet. T2 a lényeges aspektusokra kell koncentráljon, és be kell azonosítsa az ütközési pontokat, kimutatva a tagadók főlényét ezekben a kérdésekben.
Állító 2 összefoglaló beszéde (4 perc)
A vita utolsó felszólalása. Á2 össze kell foglalja az egész vitát. Nincs lehetősége kitérni minden aspektusra, így ki kell választania a legjelentősebb momentumokat. Á2 követheti az alábbi stratégiát: - válaszol a tagadók utolsó beszédében elhangzottakra - bemutatja a fő ütközési pontokat - összefoglalja a vitát, bemutatva, hogy az állító álláspont fő elemei fennmaradtak.
Minden csapat rendelkezésére áll 10 perc gondolkodási idő, amit kikérhet bármikor a beszédek között, akár több részletbe is.
A stratégiai terv szintjei
A stratégiai tervnek tartalmaznia kell öt szintet:
1. ki fogja megvalósítani a tervet (egy meglévő intézmény, a kormány, egy minisztérium, egy törvényhozási szerv vagy egy közintézmény, egy külön erre a célra létrehozandó intézmény)
2. a terv által tartalmazott feladatok (mandátum)
3. a feladatok végrehajtása (milyen nehézségek merülhetnek fel, hogyan lehet ezeket legyőzni)
4. a terv finanszírozása (hogyan lehet finanszírozni a tervet anélkül, hogy újabb problémák merülnének fel)
5. a nem kívánt másodlagos hatások kompenzálása
Összefoglaló
A programvita gyakorlatiasabb szempontot érvényesít, mint az értékvita. Itt egy konkrét változást javasolnak, amihez kidolgoznak egy konkrét tervet. Már nem csak azt kell bebizonyítani, hogy változás szükséges (ez az értékvitában is előfordulhat), hanem azt is, hogyan kell ezt a változást elérni. Amikor a változás szükségessége mellett érvelnek, a vitázók be kell mutassanak definíciókat, a status quo ártalmas vagy előnytelen voltát, tisztázniuk kell az inherencia kérdését és be kell bizonyítsák a probléma jelentőségét. A probléma megoldása érdekében az állító ki kell dolgozzon egy részletes, működő programot. A programnak öt tartópillére van: az ügynök vagy a megbízott, a megbízatás (mandátum), az érvénesítés, a pénzalap és a „tüskék”. A tagadó bármilyen szinten megtámadhatja az állító esetet. Nem kell saját esetet bemutatnia (nem terheli a bizonyítás kötelessége), de felhozhat egy alternatív tervet, bemutatva, hogy ez jobban megoldja a problémát, mint az állító eset.
Lásd még
| Vitaformátumok |
|
Karl Popper • Parlamentáris vita • World Schools • Lincoln-Douglas • Törvényhozó vita • Policy |
