Vitaformátumok

From IDEAWiki Hungary

Tartalomjegyzék 1 Karl Popper 2 Parlamentáris vita 3 World Schools 4 Lincoln-Douglas 5 Törvényhozó vita 6 Policy

Karl Popper

A Karl Popper vitaformátumban minden csapatnak három tagja van, akiknek egy tételmondatot kell állítaniuk vagy tagadniuk. Az állító és tagadó oldal első beszélőjének 6 perce van arra, hogy kifejtse a tételmondat állítását vagy cáfolatát. A vitában még szereplő négy beszélő mindegyikének 5 perce van, hogy alátámassza csapata főbb érveit. Ezen túl az első négy beszéd mindenike után az ellenfél csapat kap 3 percet, amelyben villámkérdéseket tehet fel. Ez idő alatt pontosíthat és tisztázhat néhány kijelentést, ami a megelőző beszédben hangzott el.

Parlamentáris vita

A parlamentáris vitát elsősorban az egyetemista vitázók gyakorolják. Inkább a formája, mint a tartalma miatt nevezik parlamentáris vitának. A vitatételekre és tételértelmezésekre nem jellemzőbb a politikai töltet, mint a programvitákra vagy az értékvitákra. Külsőségeiben viszont, a parlamentáris vita utánozza a parlamenti vitákat: az egyik két tagú csapat a kormányt képviseli, a másik két tagú csapat az ellenzéket. A kormány javasol egy napirendi pontot elfogadásra a Tisztelt Háznak, az ellenzék megpróbálja a Tisztelt Ház Elnökét rávenni arra, hogy utasítsa el a kormány javaslatát.

World Schools

Lincoln-Douglas

A Lincoln-Douglas vitaformátum nevét a republikánus Abraham Lincoln és a demokrata Stephen A. Douglas szenátorjelöltek vitáiról kapta. Két résztvevője van, egy állító és egy tagadó játékos. Az állító kötelessége fenntartani a tételt a tétel mögött meghúzódó érték segítségével és összecsapni a tagadó érvrendszerrel. A tagadó feladata összecsapni az állító érvrendszerrel és felmutatni egy ellentétes érvrendszert.

Törvényhozó vita

Policy

A policy keretei között a tételek gyakorlati problémákat vetnek fel, amelyeket az állító csapat egy konkrét elképzeléssel, egy megvalósítható tervvel kell alátámasszon. Az állító konkretizálja a tételt, és kidolgoz egy tervet a tételértelmezés gyakorlatba ültetése céljából. Az állító csapatnak két feladata van: bebizonyítani, hogy a status quo-ban (meglévő helyzetben) van egy probléma, és bemutatni egy tervet, amely megoldja vagy enyhíti a problémát. A tagadónak az a szerepe, hogy bebizonyítsa, hogy a status quo-ban nem létezik az említett probléma (vagy jelentéktelen), illetve bebizonyítsa, hogy az állító csapat terve nem alkalmas arra, hogy megoldja a kérdést.