Absztrakciós szint

From IDEAWiki Romania

A nyilvánvaló értelem

Amennyiben a tételmondat egy egyértelmű problémát tálal megvitatásra (nyilvánvaló az értelme), a kormánynak kötelessége ehhez mérten definiálni a tételmondatot. Ennek ellenére bizonyos tételmondatok esetében a kormánynak lehetősége van arra, hogy maga válassza meg az absztrakciós szintet, amin az esetet tárgyalja.

Megtalálni a helyes absztrakciós szintet

Egy tételt a nyilvánvaló értelmében táragylni annyit jelent, hogy ha a tétel egy nagyon specifikus kérdést vet fel, akkor a vita maga nagyon speficikus lesz és erre a szűk, egyedi sávra kell fókuszálódnia. Azonban, ha a tétel egy nagyon általános elvet jelöl meg, akkor az alkalmazhatóság sokkal tágabb lesz, és ennek megfelelően sokkal szélesebb anyagot fog felölelni. Példa: „A Tisztelt Ház fenttartaná az Amerikai Egyesült Államok katonai bázisait Ázsiában”. Ezt a tételmondatot a 2002-es, szingapúri World Schools bajnokságban játszották, a verseny egy előkészített szakaszában. A kormány túlságosan tágan értelmezné a tételmondatot, hogy ha figyelmen kívül hagyná az „Amerikai Egyesült Államok” és az „Ázsia” kifejezéseket, és a vita olyan mederbe kerülne, amiben azt állítanák, hogy az országoknak fent kellene tartaniuk a külföldi katonai bázisukat (ennek megfelelően rengeteg idejüket töltenék a római és brit birodalmakkal kapcsolatos példákkal és állítólagos előnyeikkel). A tételmondat sokkal specifikusabb ennél, és az szükséges, hogy a csapat az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi, ázsiai bázisaira fókuszáljon. A kormány indokoltan használhatná a sokkal általánosabb elvet a specifikus érvük alátámasztásában (kijelentve, hogy az amerikai bázisoknak Ázsiában kell maradniuk, mivel előnyei vannak annak az országokra nézve, ha egy országnak külföldi katonai bázisai vannak, és az előnyök, amik a római és brit birodalmak mutatnak, analógiában használhatók manapság az Ázsiában levő amerikai katonai bázisokra vonatkoztatva). Mindemellett, a fókusznak végig az amerikai katonai bázisokon kell maradniuk, amik Ázsiában találhatóak. Ez azt jelenti, hogy a közvetlen anyagok, dokumentáció sokkal relevánsabb lesz a vita során. Az ellenzéknek meglesz az a szabadsága, hogy vitassa, a római illetve brit birodalmak korából hozott példák nem viselkednek analóg módon a maiakkal, és nem szolgálják a kormány esetét.

Az egyik csapat, a kormány szerepében, az elődöntőben úgy definiálta az „A Tisztelt Ház kompromittálná a szabadságot a biztonság érdekében” tételmondatot, hogy az országoknak adoptálniuk kellene egy nemzeti, azonosító kártyát (a civil szabadság kompromittálása biztonsági előnyöket garantál). Ezzel a definícióval az a probléma, hogy a tételmondatot általános princípiumként értelmezte és megpróbálta egyetlen példára korlátozni. A verseny szervezői nem azt a tételmondatot adták meg, hogy: „A Tisztelt Ház támogatja a nemzeti azonosító kártyákat”, és a kormány, amint úgy definiálta a tételmondatot, hogy ezt jelentse, letért az általános elv útjáról valami egészen specifikusra. A tételmondattnak tisztán látható értelme ezzel szemben az volt, hogy mint egy általános elv, a személyes szabadság csökkenthető-e akkor, ha ennek biztonsági előnyei vannak, a nemzeti azonosító kártyák pedig csak egyetlen példára szorítkoznak, amit kétségbe lehet vonni vagy nem a vita során. Az által, hogy a kormány megpróbálta a teljes vita során az azonosító kártyák kérdését megbeszélni, a tételmondatot egy sokkal specifikusabb szintre helyezte, mint az eredetileg volt, ezért nem sikerült egy ésszerű definíciót találnia.